(7.rész) Szept. 03.
Órák után összepakoltam, és a többiekkel együtt felmentünk az első emeleti zeneterembe (27-es terem, a gitárszakkör terme).
- Nyugi! – szorította meg a kezem Kata.
- Ha bánt, megverem. – jött oda Lilla. Sötétkék szeme élénken csillogott, ahogy bátorítólag megveregette a vállam.
- Köszi. – hálálkodtam. – De, nem hiszem, hogy bántani fog, hisz a terem tele lesz diákokkal és tanárokkal…
Miután bementünk a terembe, helyet kerestünk, és mind a négyen (Lilla, Kata, Krisz, Én) leültünk.
Maga a műsor tetszett volna, ha nem lett volna ott egy bizonyos személy, aki tudta, hogy zavar, a jelenlétével, és ezt kihasználva nagyon élvezte szenvedésem. Persze, hogy Dénes volt az… Pff!
Az előadás után felvettem, a kabátom, és kimentem a terem elé, ahol már Petra várt.
- Indulhatunk? – fordultam hozzá.
- Persze. – mosolygott rám.
A mozi nem volt túl messze a sulitól, gyalog kb. 15 perc. Mikor odaértünk megálltunk egy fénytábla előtt, majd olvasgatni kezdtük.
- Ezt! Ezt! Eeeezt! – mutogatott Domi egy akciófilmre.
- Ne már! Ezt már vagy 100-szor láttad! – rivallt rá Petra.
- Nem baj, 101-szer is jó! – nyújtotta ki rá nyelvét.
- Romantikusat nézünk, ha bele halsz is! – dobbantott a lábával Petra.
- Hé! Nyugi! – lépett közéjük Krisz. – Mit szóltok ehhez? – mutatott egy 3 fajtára, kompromisszumként (romantikus akció)
- Felőlem oké! – bólintottam rá első ként.
- Hát… elmegy. – egyezet bele egy kis idő után Domi.
- De ez már olyan régi! – nyűglődött.
- Petra… ez 2012-es… - nézett rá Krisz.
- Tudom, épp ezért!
- Az nem olyan régi… - szálltam be a vitába.
- Jó… - sóhajt.
Beálltunk a sorba, és várakoztunk, mikor sorra kerültem Krisz megállt mellettem, és vett két jegyet.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem.
- Jegyet veszek. – mondta, majd mikor kifizette, és az eladó odaadta a két jegyet, újra felém fordult, és a kezembe nyomta az egyiket. – Gyere, ne tartsuk fel a sort. – ment arrébb. Szó nélkül követtem, majd mikor megállt, kérdőre vontam, mire csak megrántotta a vállát.
- Kifizetem oké? – halásztam elő a pénztárcám.
- Nem kell… - nézett rám aranyosan.
- De, mindenképp, ez már túl sok, megvered Dénest, felvállalva egy beírást, odaadod a pulcsid, most meg ez?? – néztem rá, mire halk nevetés hagyta el a száját.
- Tudod mit? Akkor egyezünk meg. Cserébe ezért a három dologért „kívánhatok” hármat. – mosolygott
- Dzsin lettem? Klassz… - vigyorogtam. – És mi lenne az a három?
- Egyelőre, nem tudom… nem akarom elsietni. – arcán megjelentek édes gödröcskéi, amitől legszívesebben ott helyben bevallottam volna minden vele kapcsolatos érzésem (szerencsére végül nem tettem).
- Mehetünk? – jött oda Domi. Petrára néztem, aki csak vigyorgott.
- Aham. – indult el Krisz.
A film nagyon jó volt (bár néha nem kifejezetten arra figyeltem).
- És most? – ugrándozott (?) Domi.
- És most mi? – nézett rá Petra értetlenül.
- Éhes vagyok. – nyafogott testvérének.
- Nos, nem messze van egy meki. – néztem körbe.
- Jóóó! – pörgött fel teljesen.
- Akkor menjünk. – indult el Petra.
- Ezaaz! – ujjongott Dominik, majd nagy lendülettel elindult.
- El kell mennem WC-re, ti addig vegyetek azt, amit akartok. – szólt a fiúknak Petra, majd megszorította a kezem.
- Jaa, igen… én is megyek. – jöttem rá, hogy mit akar.
A WC nem nyílt, mert nem tudtuk a hozzá tartozó kódot, de nemsokára bejutottunk, mert valaki kijött onnan.
- Naaa? Mit beszéltetek? – nézett rám mogyoróbarna szemeivel, amit, tökéletes ugyan olyanok voltak, mint Domié.
- A moziban?
- Ühüm.
- A film előtt?
- Ühüm.
- Háát, nem sok mindent, a lényeg az, hogy Dzsin lettem… - nevettem, mire csak értetlenül nézett rám.
- Olyan lámpás? – húzta össze szemöldökét.
- Valami olyasmi… mindegy, majd elmondom. – legyintettem.
Mikor kiértünk a mosdóból, odasiettünk egy kasszához, ahonnan éppen akkor mentek el a vevők.
- Melyikek kéred? – tett le az eladó egy játékokkal teli lapot Petra elé, aki Happy Meal-t kért.
- Ezt. – mutatott egy snoopy-s matricakészletre.
- Neked mit adhatok? – kérdezte a nő, mikor sorra kerültem.
- Én egy eper shake-et kérek.
- Mekkorát? – pötyögött a gépen.
- Egy kicsit. – miután kifizettem, megkerestem többieket.
- Kérsz egyet? – nyújtotta felém a matricakészletet Petra.
- Úúú, igen!
- Melyiket kéred?
- Ezt! – mutattam egy olyanra, amin snoopy egy szívecskét ölelget.
Mikor hazaértem felsiettem a szobámba, és épp kiragasztottam a matricát a tükörre, mikor a telefonom el kezdett pittyogni.
Odamentem az ágyamhoz, amire az előtt pár pillanattal raktam le a táskám. Kihalásztam belőle a telefonom. Üzenet. Krisztől (wááá!).
Megnyitottam, és elkezdtem olvasni.
Krisz: Meg van az első kívánságom.
Veni: Tényleg? Akarom tudni?
Krisz: Az tőled függ...
Veni: Halljuk.
Krisz: Egy nap.
Veni: Egy mi?
Krisz: Egy nap... veled...
Nos, itt szó szerint nem kaptam levegőt. A szívem őrületesen vert, és kellet 2 perc, hogy lenyugtassam magam.
Veni: Oké. Mikor?
Krisz: Nemtom... majd megbeszéljük suliban.
Veni: Jó. Akkor... Szia!
Krisz: Szia!
Ezek után egy hatalmas vigyorral aludtam el.