(6/1.rész) Szept. 02.
Rettentően sajnálom az egy hét késést, csak sajnos nem volt időm gép elé ülni... legközelebb igyekszem, hogy minnél hamarabb feltegyem.
Mivel a 6. rész nagyon hosszú lett, így 3 felé bontottam... Jó olvasást! :)
Wááá!
Reggel a törzshelyünkön gyülekeztünk (lány WC), és épp Petra részletes
beszámolóját hallgattuk az énekkar előadásáról (tömören: jó), mikor hirtelen
feltűnt valami.
-Várjatok! Hol van Kata?-kérdeztem, mikor észrevettem, hogy csak 4-en vagyunk a
helységben.
-Szülinapja van, és az ajándékáért mennek-vonta meg a vállát Lilla.
-Ó... értem. De, hé! Ma van a szülinapja?
-Ühüm...-nézett rám ártatlanul.
-Akkor felhívom.-vettem elő a mobilom.
-Ne fáraszd magad... reggel, mikor beszéltem vele azt mondta ki lesz kapcsolva.
-Akkor küldök neki üzenetet.
-Az tök jó ötlet! Éniiis!-csillant fel Csenge szeme, majd szélsebesen pötyögni
kezdett állatka mintás(?) Iphone-ján.
-Te nem küldessz?-kérdeztem Petrától, aki halál nyugodtan mesélt tovább ezúttal
Lillának a tegnamról (ez azért furcsa, mert együtt mwntek, így evidens, hogy ő
is látott mindent).
-Én már küldtem reggel...
-Az eszem megáll! Mindketten tudtatok a szülinapjáról, de eszetekbe se jut,
hogy esetleg minket is tályokoztassatok!
-Bocsi de honnan tudjuk, hogy nem tudtátok?-nézett rám ártatlanul.
-Mindegy...
-Úúú! Megnézhetem a gitárod?-rángatta le a vállamról a gitártokot Csenge.
-Igen. Várj, kiveszem a tokból...-húztam ki a fekete táska cipzárját.
-Húú, de jól néz ki! Játsz rajta valamit!-kért meg Petra
-Okés...Mit?
-Ó-ó! Én tudom!-nyújtogatta kezét Csenge.
-Na?
-A Boldog Szülinapot. Te gitározol,mi éneklünk, felvesszük telefonnal, és
elküldjük Katának.
-Hm jó ötlet.-értett egyet Lil.
-Oké! Akkor itt az én telóm.-kapcsolta be Csenge, a kameráját a telefonján.
-Szóval. 3... 2... 1...-számolt Petra, mire elkezdtem gitározni.
Már a vége felé tartottunk, mikor egy tanár benyitott a mosdóba.
-Mit csináltok itt? Tudtátok, hogy már becsöngettek? Mi ez a zaj?-
"zaj"?! Óóó...
-Elnézést. Megyünk már...-indultunk kifelé.
-Lányok, mit csináltatok?-kérdezte egy fiatalos férfi, mikor beléptünk a
terembe.
-Barátnőnket köszöntöttük fel szülinapja alkalmából.-mosolygott Csenge.
-Kit?-kérdezte Dani.
-Katát-mondta Petra.
-Tényleg ő hol van?-szólt közbe Ádám.
-Nem tudjuk.-vontam meg a vállam.
-Akkor, hogy köszöntöttétek fel?-szállt be a beszélgetésbe Domi.
-Az ajándékáékáért ment el az anyukájával. Ma egyész nap nem fog bejönni, csak délután, hogy megmutassa, mit kapott. – magyarázta Lilla.
- Köszönjük a részletes beszámolást, de óra van… kérlek üljetek le a helyetekre. – mondta a tanár. – Tehát, én leszek a matematika, és fizika tanárotok, Forgó Bertalan.
- Berti bácsiiii lehet szabadfoglalkozás? – nyávogott Márk.
- Először is. Kérlek ne hívj „Berti bácsi”-nak…
- Forgó bácsi? – próbálkozott tovább a fiú.
- Nem.
- Bertalan uraság? – adta meg végső tippjét Márk.
- Nem. – nevetett a tanár – Mondjuk, ha nem bácsiznál le, annak örülnék…
- Ó, oké… akkor?
- Esetleg Forgó tanár úr. – gondolkozott el.
- Húú. Oké! – vigyorodott el Márk.
- Ami meg az órát illeti… - tért vissza a tanárbá az eredeti témához – Én egy gyors bemutatkozást szeretnék, aztán lehet szabadfoglalkozás.
- Úúú, kezdem én! – állt fel Ricsi.
- Nem… sorban megyünk. – intette le a tanár.
- Óóó! – ült vissza.
Óra után megcsináltuk a videót, de ezúttal a fiúk is szerepeltek benne (a videó végén vadul integetnek, és az üvöltik, hogy „Boldog szülinapoooooot!”).
- Jónapot kívánok! – csapta be csengőkor egy tanár az ajtót – A nyaratok nem érdekel… vegyetek elő egy lapot, és lediktálom az éves beadandók listáját, amit a mai naptól kezdve, év végéig bármikor leadhattok, de aki tanévzárásig nem juttatja el hozzám, egyest kap. – fogta meg a krétát egy 50-es éveiben járó tanár.
- De tanárnőő. Én már úúúgy rákészültem… a fejemben meg is fogalmazódott az egész. – füllentett Dani… igazából csak meg akarta úszni, hogy bármit is írnia kelljen...
- Ó… valóban? – vonta fel a szemöldökét.
- Ühüm! – szállt be Ádám (nem kellett volna!!).
- Nos… akkor a következő órára, ami… - nyitotta ki a naplót – pénteken lesz, mindenkitől kérek egy beadandót. A címe, „Az én nyaram”. – nézett ránk „na, ezt most megkaptátok!” fejjel. A következő percben sok minden repült a két fiú felé. Toll, radír, ceruza, rosszabb estben tolltartó, tornazsák (ma nem is volt tesi…), könyv, vagy épp muffin (hát igen… Petrát sem boldogította a dolog). Nekem se tetszett az egész, mert én kifejezetten utálok fogalmazni… hacsak nem dalszövegről vagy a naplómról van szó, totális analfabéta vagyok hozzá.
A spanyol már inkább jobban telt… a tanár megkérdezte, hogy ki tud valamilyen szinten beszélni a nyelven, erre Dominik benyögte, hogy „Espagnol”, mire Petra megütötte, vagyis csak próbálta, mert egyébként engem talált el.
- Aú!! – jajdultam fel – egyébként is… az espagnol nem spanyolul van, hanem franciául…- dörzsöltem az arcomon lévő rózsaszín foltot.
- Bocs Ven… fáj? - nézett rám Petra bűnbánóan.
- Semmi baj, nem… Peti. – vigyorogtam… ha már megütött, annyi kijár nekem, hogy felidegesítsem.
- Vendaval! Ne becézz! – csapott az asztalára hisztérikusan, majd egyszer csak leesett neki, hogy órán vagyunk, így vörös arccal lehuppant, a székére, aztán mikor rájött, milyen becenevet találtam ki neki, felnevetett.
- Tehát? – kérdezte a tanár arra utalva, hogy eddig senki (értelmes) nem válaszolt a kérdésére. Feltettem, a kezem, mire mondta, hogy meséljem el a nyaram, természetesen spanyolul… a beszámolóm végén kaptam egy kis tapsot (Csenge beleélte magát a dologba, habár… nem értett belőle semmit…).
Ezután jött egy problémásabb duplaóra, vagyis a gitár.
- Mindenkinek szép napot kívánok, Harangozó Andrea vagyok, a gitártanárotok. – lépett be a terembe, egy fiatalkorú nő. Szimpatikus, kedves arc, divatos ruhák, hosszú, szőkés, göndör haj… - Nos, ha jól tudom, 4-en leszünk… a feladatokat majd párokban kell megcsinálni. Névsorolvasás. – nyitotta ki jegyzetfüzetét.
- Csepregi Hanna? – kezdte.
- Itt vagyok. – jött a terem végéből egy halk hang.
- Hortobágyi Kata?
- Nincs itt. – tettem fel a kezem, mire bólintott egyet.
- Értem. Mátrai Krisztián?
- Itt! – biccentett Krisz.
- Jól van… Porkai Vendaval?
- Jelen - vettem le a hátamról a gitártokot.
- Tessék vigyázni tanárnő… nem mindig van ez így… esetleg mikor nincs kedve a teremben tölteni az órát, a folyosón pasizik. – mondta, mire elkerekedett szemmel odafordultam.
- Leszállnál a témáról, csak egyszer történt meg, de akkor is miattad. – szűkítettem össze a szemem.
- Miattam? Én küldtelek ki annak a taplónak a karjaiba? – vonta fel a szemöldökét.
- Igen miattad. Egyébként Dénes nem tapló! És mi az, hogy a karjaiba?? Csak beszélgettünk, tudod, az, az a dolog, amit veled nem lehet értelmesen csinálni.
- De lehet, csak akarni kell. – tette szét a karját.
- Ó! Majd szólok, ha úgy lesz…
- Mert azt ki mondta, hogy én akarok. – vigyorgott rám eszméletlenül helyesen, ugyanakkor gúnyosan.
- Oké gyerekek, elég, most már lehetőleg figyeljetek, rám, és az órára… a problémákat pedig szünetekben legyetek szívesek megoldani. Tehát, a párok névsor szerint lesznek szétosztva. Szóval a párok: Hanna és Kata, meg Krisztián és Vendaval. – mondta, mire egy pillanatra megállt bennem az ütő.
- Tanárnő, nem lehet párt cserélni? – szóltam közbe.
- Nem, ez már végleges. – zárta le a témát egyszerűen. – Hanna, te pedig dolgozz egyedül, amíg Kata nincs itt. Nos, az első páros feladat, hogy csináljatok egy dallamot, és kottázzátok le. – tapsolt kettőt, majd kiment. Mikor öt perc múlva visszajött és észrevette, hogy Krisszel, mi még csak hozzá se kezdtünk, kissé kiborult. – Mégis mit csináltatok míg kint voltam? Azonnal kezdjetek bele, vagy egyest kel, hogy adjak az órai munkátokra.
Kelletlenül felálltam, és átültem Krisz mellé, majd elővettem a gitárom, és elkezdtem pengetni. Mikor befejeztem, kérdőn felé néztem, mire csak biccentett egyet. Újra elkezdtem lejátszani, közben, pedig kottázta.
Óra végén Csengével, meg Petrával találkoztam, mindkettőjüknek nagyon tetszett az ének, és mesélték, hogy minden szakon 4 ember van a csoportban, kivéve az éneket ahol 8-an (!).
- Úúú! Becsöngettek… gyere Petra! – ragadta meg Csenge, a javában magyarázó lány kezét.
- Oké! Sok szerencsét… kibírod! – utalt az előző órai összeszólalkozásomra Krisszel.
- Nyugi megpróbálom… - erőltettem mosolyt az arcomra.
A teremben, már bent volt a tanár, így gyorsan helyet foglaltam.
- Mint tudjátok, én vagyok a gitárszakkör egyik vezetője. Holnap lesz a bemutató, jövő héten pedig a felvételi. A meghallgatás délután 2-től 4-ig fog tartani. A tanár úr minden évben több diákot juttat be az ő tanítványai közül, és emiatt úgy gondolja, hogy neki több oka van beleszólni, a szakkör dolgaiba. Épp ezért szeretném, hogy ez évben tőlem jusson be több diák oda, így meghívtam a legjobb tanítványomat, aki egyben a szakkörben is a legjobb… - fejezte be mondandóját, majd kinyitotta az ajtót, és abban a pillanatban bejött rajta Dénes.